Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A leggyakoribb valóságtorzítások

A rögeszmés önfejlesztés éppen annyira torzít a személyiségen, mint a pozitivitásba kapaszkodás. Ez elhárító mechanizmus, nem hajlandó az egyén észre venni és szembe fordulni a történéssel, hogy azt átengedve magán kidolgozza és új egyén válhasson belőle.

Aki pedig nem tud megállni és lerántani a leplet fájdalmának mélységéről, az nem tud felemelkedni tisztán, ismerve önmagát, meglátni, mivé vált bajaitól. Nincs ebben szégyellni való, nem lesz kevesebb senki vállalásainak súlyától.

A végletek nem hasznosak, ha szétosztja valaki a világot fehérnek és feketének...(pozitívnak-negatīvnak, hiszen az a normális, ha észleli van minden, nem csak egyféle a létezés-mindkettőbe borulás torzít)

Ráadásul az észlelést erősen torzítja a múltad, a jelened és a jövőd. A múlt, a korábbi tapasztalatok sokasága, a jelen az épp aktuális környezet, a jövő pedig a céljaid, hova akarsz eljutni. Ezek mind tekernek egyet az észlelt realitásodon.

 

Ha úgy gondolod, hogy minden szar, semmi sem sikerül, mindenki az ellenséged, akkor az agyad ennek megfelelő információkat fogja kiszűrni és tényleg ennek megfelelően fogod érzékelni a világot, ráerősítve a hozzáállásodra. Mert az agyad egyrészt egy mintázat felismerő, másrészt pedig egy probléma megoldó gépezet.

Ez utóbbit jól példázza az ún. „Baader-Meinhof jelenség”. Amíg nem vagy terhes, vagy nem terhes a feleséged, nem veszed észre magad körül az ilyen cipőben járó embereket. Aztán, amikor téged is érdekelni kezd a dolog, akkor hirtelen milyen sokan lesznek, ugye? Mindenhol terheseket, kisbabával járó szülőket látsz. Eddig is ott voltak körülötted, csak épp az agyad eldobta ezeket a számodra épp nem fontos információkat. Pontosan ezért működnek a jó marketing üzenetek. Ha fáj a hátad és a környezetedben erre reflektál egy jó reklám, akkor az agyad felismeri és odahúzza a figyelmed, mert a problémád meg kell oldani.

Tehát az agyad mindent kiszűr, ami nem szükséges a fennmaradásodhoz, a fajfenntartásodhoz és ami nem probléma számodra, nincs fókuszban, nem szolgálja a céljaid.

Álljon itt egy zen történet, ami mindössze négy mondatban mondja el a fentieket.

A figyelemről:

A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:

– Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.

– Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? – kérdezték.

– Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre gyártott gondolatát a bokorról.

Az emberi elme hatalmas kapacitású, és csodákra képes; de azért megvannak a maga korlátai. Ha folyamatosan minden információt a maga teljességében feldolgoznánk, akkor semmire sem jutna idő, csak kattogna az agyunk. Éppen ezért a gondolkodásunk úgy alakult, hogy bizonyos esetekben egyszerűsítjük az információ-áradatot, csökkentjük az adatmennyiséget azzal, hogy bizonyos dolgokat nem veszünk figyelembe, vagy számunkra fontosakat jobban hangsúlyozunk.

Ez teljesen emberi, szükséges ahhoz, hogy létezni tudjunk – de mégis azzal jár, hogy a világ némileg eltorzul a fejünkben. A kognitív torzítások tipikusak, hogy mást ne mondjak, talán mindenki hallott például a kognitív disszonanciáról. Politikusok, marketingesek, befektetők, kereskedők erősen építenek is rájuk...

(forrás:meglátásaim és egyéb megerősítések netről)

 

https://pszichologialight.blog.hu/2018/03/30/a_leggyakoribb_valosagtorzitasok