A vágyott társ
Van,aki hirdeti milyen szerelemre vágyik,milyen kapcsolat lenne az ideális,mi hiányzik èletéből ès mi legyen meg párjában,amivel boldog tudna lenni.
Azonban nincs tökèletes társ:mindenkinek fejlődèsi lehetőséget kínál az èlet ehhez,csak vannak,kik nem ismerik fel,okolják másikat,vagy csalódtak (elvárásaikban) és többè nem nyitnak erre.
Minden kapcsolódással az ember tükröt kap,milyen gyengesègei vannak ès miben lehet támasza a màsik fèl-hogy egész legyenek.
Nem azért fulladnak ki a szerelmek,mert elmúlik a láng,hanem azért múlik el a láng,mert hagyják és fontosabb a saját önèrzete mindenkinek,mint szembesülni...azèrt vannak befejezett utak,mert van,aki nem bírja tovább (korlátozni a legnagyobb vétek!),van, ki már máshol tart és haladna önismereti útján az önmegvalósításai felè és van,hogy nem partner benne a másik,mert ego,mert kényszeres,gyenge vagy éppen fogalma sincs mi zajlik ès mit tanít neki a szituáció.
Nem azt jelenti a harmonikus együtt élés,hogy nincs galiba,nem vét senki,vagy nem kerül kètsègbe,félre érthető gesztusai nem okoznak bántást a másikban egy életen át (ez persze önbizalom kèrdése is és azè,hogy a másik mennyire körültekintő abban,mit közvetít kifelè...).
A kulcs az,hogy nem eltusolják a felek,nem hagyják kibeszéletlenül dolgaikat és vannak oly felelősek,hogy felismerjék az energiák áramlásai mibe tolják őket...
Kèt egyenrangú fél között nincsenek játszmàk -bár feloldani valóik lehetnek.
Két szerető embernél fontosabb a másik,mint a saját érdekeik,vágyaik...egojuk nem okozhat sebeket,ha bennük a törekvés az egyensúlyra töretlen és mérce!
