Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ébredés, meghaladás, integrálás, stb

Belátás, transzformálás, tudattágítás, integrálás, változás/változtatás képessége és belső stabilitás kapcsán:

a spirituálisan ébredezők sokféle technika, tan mellett dönthetnek útjuk során, ami segít, amire van igény, amivel tudja, hogy hasznossá lehet és nem csak megél valamiből, ami bevált...

Van, hogy olyan tanítás érkezik, amikor a módszerek nem jönnek be, nem mindenkinek segít ugyanaz a szisztéma, sőt, van hogy per pill. nem is lehet segíteni, s nem azon a síkon kell dolgozzon az egyén, amin keresi válaszait. Olyan is van, hogy meg kell tudni állnia a keresőnek, és engedni, hogy kitisztuljanak érzetei, az út láthatóvá váljon, elengedjen ezt-azt, és aztán más szintről lásson.

Az önmeghaladás képessége az, amikor tudok valamit, sikeresen élem, mások is, de aztán érkezik valami, amiben nem úgy működik. Ekkor van szükség alázatra, mert amit itt lent megszokottan követtünk nem biztos, hogy beleillik valaki tervébe, nem biztos, hogy az Univerzum azt akarja, hogy folytasd ugyanúgy, hanem elgondolkodtatna valamiről, mert ekkor tud tudat tágulni egyénben, ha engedi és van annyi alázat benne, hogy értse is: nem hibás a módszere feltétlen, hanem csak más is van, ami tanítana neki, hiszen találkozott vele.

55875462_1095254837326217_1728159466836197376_n.jpgAzonban ekkor azt kellene élni, amit hirdet minden ezoterikus/exoterikus: az Akarat nagyobb és még Jézus sem vétózta meg, nem mentett meg senkit mindenáron, sőt...Buddha is kifejezte, hogy ne kövesse senki azt amit él, amiben hisz, neki sem kell elhinni (legyen hite szerint!), hanem tapasztalja meg, aztán lásson..., mert "akinek van szeme a látásra és füle a hallásra"...-az érteni fogja.

Jelen korban özönlik be a számos spirituálisnak vélt technika, meg a motiváló trénerek ideje van, és valahol kicsit emlékeztetheti az egyéneket Atlantiszra (mert emlegetik is), amikor a zuhanás bekövetkezett...a zuhanás kollektív méretű volt, akkora önhit társult náluk a megéléseikbe, hogy gyakorlatilag káoszba döntötte őket a tudás vágy, az anyagi és szellemi ismeretek halmozása, mágia és stb... A történelem ismétli önmagát- gyakran más köntösben...

Én nem foglalkozom ezekkel az ismeretekkel, de olvastam róluk, meditáltam rá és Atlantisz pusztulásának fő oka, a szív és a fej közötti egyensúly megbomlásáról szólt.

Tehát a józan ész, értelem és a lelkiség programja vitte el őket olyannyira, hogy aztán visszaéltek a szerzett tudással.

Globálisan a Föld kizsákmányolása zajlik a felszínen érzékelhető módon, ám ez spirituálisnak mondva is zajlik, mert az ismeretek elsajátítása, a globális 'hülyítés' olykor olyan mértékű egoval társul, aminek valójában semmi köze a mesterek szavaihoz, az igazi bölcs, és mértékletes tanításokhoz.

Ha eljutna oda az emberiség, hogy felébred a materiális hajszából és van számos ismerete -következmények hatásairól is!-, akkor megtanulhatja azt a középutat élni, ami ideális lehet összhangban élni Gaiaval, szellemi tanításokkal, energiákkal, mindennel...

Az ébredő fázis a pozitív, fény világába tolja az emberiséget, mintegy boldogság keresést, értelmet akarva, tudni és élni, de a boldogság függés éppen olyan káros, mint a depresszió.

 56162902_1095803163938051_1078959788357844992_n.jpgAmint megérti azt a segítő szándékú (legyen az bármilyen alternatívnak nevezett módszer, csillagismeret, akármi...), hogy az energia soha nem marad válasz nélkül, akkor rájöhet arra, hogy néha kevés az itt lent megélt valóság annak meglátásához, ami nagyban zajlik fent, és ezen a síkon is igaz a mondás: semmi nem ellene van, hanem érte, csak merjen olykor kételkedni és nyitni arra, ami mutatni szeretne neki a mások valóságából is, ami miatt nincs kollektív megváltás, és ezért a folyamat egyéni, csak utat tudnak mutatni a bölcsek. Miért alázatosak vajon? Miért nem teszik azt, hogy: "ülj le fiam, csinálok veled valamit, amitől jobban leszel és lásd, hogy amit tudok, az működik"...?

Mert amikor Jézus azt mondta: "Kelj fel és járj!"-akkor nem saját erejét és nagyságát élezte ki látványosan, hanem megmutatta, hogy a tudatnak szólva képes meghaladni korlátait az egyén, és ha azon úton járnak, amin ő, akkor Atyához kerülnek. "Én vagyok az út és igazság!"

Nem hálás és népszerű az a vállalás sem, amiben illúziókat bontanak le és elgondolkodtatnának...

Nagyon könnyű azt hinni, eddig volt a csúnya sötét kor, most a fény és világos és pofon egyszerű, csakhogy ez még nem Az.

Egyél és szakíts a tudás fájáról, majd arasd le következményeit...

Ez még az a korszak, amikor az ember kiszakad földi testéből, hogy megvilágosodást remélve és ezoterikus ismeretekkel, vagy épp vallásosan vezetve legyen és beavatódjon életről-életre különböző szintekbe, mindaddig, míg nem válik belőle olyan ember és lelkileg nem érik meg arra, hogy értse a "létra" utalásait: mehet fel és lefelé is, de egyik sem rosszabb a másiknál, hanem kiegészítik egymást a különböző életciklusok, feladatok megkövetelése által.

A yin és yang akkor válik teljes körré, ha benne nincs elfogult szerepvállalás. Amiért mégis helye van bárminek, az nem azért igaz, mert ez így van rendben, hanem azért történhet, mert még nincs annyira rendben a kollektív tudatosság, hogy ne kelljen benne szanaszét lennie. S mivel e világunk duális, mindig lesznek benne ilyenek-olyanok is. Ilyen ez a földi pálya, s ezt jelenti, hogy az önazonosság, az öntudat, vagy az ösztönlény szintjén különböző a tanítás, más- és más valóságot él meg a testet öltött lélek, más szinten tud kapcsolódni a Tiszta Térhez, TUDAThoz.

A Zen utalásaiban tiszta, tükörszerű tudat van emlegetve, ami nem jelenti, hogy valahol egy hatalmas tükör van tükrözni, hanem egy olyan meg nem fogható felismerést rejt magában ezen kifejezés, amikor minden kivetülés csak szubjekítv módon értelmezhető.

A tudatosodás folyamatai, a felülírás képessége magukban nem azt jelenti, hogy el kell vetni és dobni valamit, vagy kiüríteni magunkat, minden tapasztalást, vagy ismeretet, épp ellenkezőleg: szabadságot ad, mert rálátni a szituációkra, a felismerések sokszínűségére, a világ ezer arcára, ill. a megnyilvánult, és a meg nem nyilvánultra is van fogékonyság.

 56451995_1095254893992878_6405220037174493184_n.png

"Gondoljunk arra, hogy a tudat igazi természete a függetlenség, a szabadság. Ez jelenti a tudat szellemi természetét is. Ha a tudat korlátok közé van kényszerítve, azaz a tudatfolyamatok, melyek benne zajlanak, függenek más tudati tényezőktől, akkor ez a tudat elveszti igazi természetét, elveszti szabadságát. Ez az, amit a zen szennyezett tudatnak nevez.

A nem-tiszta tudatban az elfogultságtól kezdve, az önismeret hiányán keresztül, az előítéletekig egy sor olyan tényező van jelen, mely akadályozza a tudat szabad mozgását. Ezeket az akadályokat kell megszüntetni ahhoz, hogy megélhessük szabadságunkat.

https://www.kvanumzen.hu/hu/heti-tanitas/zen-kör

Súlyos, nehezen elhárítható akadályt jelentenek például a jólinformáltság, az „okosabbság”; a nehezen megszerzett tudásunkba vetett hit; a tudatról, szabadságról és a tudatfolyamatokról megszerzett ismeretek. Ugyanis ha nagyon jól tudjuk, hogy mi az „igazság”, akkor még azt sem tudjuk elfogulatlanul megítélni, ami közvetlenül a szemünk előtt történik. Nem tiszta a tudatunk.

Az elfogulatlanság – amikor úgy látunk, hogy szemünket nem befolyásolja annak a tudása, hogy mit kellene látnunk – lehetőséget teremt arra, hogy úgy és olyat láthassunk, ahogy és amit azelőtt még soha, és amit elfogulatlanság nélkül nem is pillanthatnánk meg. Ez a tiszta tudat. Amikor a dolgok igazi természetüknek megfelelően nyilvánulnak meg. Amikor a tudat is igazi természetét mutatja fel."-részlet a Tan kapuja tájékoztatójából.

Jelen írás azt a célt szolgálja, vagy inkább csak elgondolkodtatást (mert a szabad akarat a gondolkodásra való képesség függvénye), hogy nem ledönteni igyekszem semmit, amit épp megismersz, amiben éled dolgaidat, hanem csak kiegészítés arra, hogy van tovább is, és bizonyosan mások is eljutottak már oda, hogy sem egy ösvénybe való kapaszkodás, sem a pozitív pszichológia mantrázása, sem a szellemekkel való diskurzus, de még az asztrológiába való folytonos kapaszkodás sem jelent megszabadulást az alacsonyabb rendű én-tudat hatásaitól, s megszabadulást kutatva sem érünk el sehova, tehát nincs olyan ismeret, beavatódás, amit nem lehet elhagyni (hasznosítva az ismereteket, a megélést), hogy újabb tanítást kapjunk.

Minden van valamiért, s aki hajlandó rá, az nem csak sértődik, vagy megítél, vagy féli, stb..., hanem 'aha' élményei segítik életében és inkarnációi között azt élni/érteni tudja, ami elválasztja testbe zárva a Mindenségtől.