Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életed filmje

Az emberek -átlag- csak akkor foglalkoznak lelkükkel, az élet valós értelmével, ha valamilyen krízisbe kerülnek.
Pedig az ember maga a lélek, ki testet öltött tapasztalásaihoz, majd dolga végeztével távozik... De a legtöbb embernek szenvedés, az élet is, mert azonosítja magát testtel. (Lélek/zet)
Aki tud lélekkel élni, annak nem esik nehezére segíteni, örülni, boldoggá tenni, fogadni, spontán felszabadultnak lenni. Miért?.
Mert tudja, hogy az szenvedés csak átmeneti. Hogy valójában semmit sem birtokol, nem vihet magával.
De az ilyen lelkek tudnak szembesülni is, mi okoz problémát, keresik megoldást, használják képességeiket, és mernek változni, változtatni is, hiszen feladatként élik meg a nehézségeket. 
Ezek az emberek nem kihasználják a lehetőségeket, nem használnak másokat, nem akarnak szerezni mindenféle örömforrást (ami folyton újakat kíván), hanem hálásak és tudnak megkülönböztetni aszerint, hogy mi szolgálja javukat, milyen következményeket generál minden döntés, tett, szó...
62368935_1140762372775463_5318084374841786368_n.jpg
"Boldogok a lelki szegények!"-azt jelenti, hogy kevesebb a vágy, mint habzsolni, belemerülni...
De miért a lélek vágya?. Azért, mert a lélek hordozza a programokat, amiket valaha megéltünk, ami miatt, mint derült égből valami lecsap, pedig nem szolgáltunk rá. Ugyanez a jó dolgok tekintetében is működik. A lélek maga a szoftver, a test hardver, és az operátor-a legfelsőbb tudat. Tehát a lélek a sorsszerű dolgokat éli meg, tapasztalásaiból kíván fejlődni. Döntéseiben a megélt dolgok iránymutatók, és ha felül tud emelkedni kicsi Énje aggódásain, akarásain, bénultságán, szeretet vágyán, s mindenen, ami fáj, gátolja, nehéz, akkor tud magasabb szintről létezni, jobbítani sorsát, vagy éppen elfogadni, élni lehetőségeivel, képességeivel, előhalászva talentumait, ami lehet, hogy menet közben elveszett, mert nem tudott önmaga lenni...
Minden energia, s mint olyan, van hatása a világba, s ránk is másoktól. 
Az energia pedig nem vész el, csak átalakul... Csak nem emlékezik az egyén a testet öltés alkalmával előzményeire...
Tehát, az ember megesik olykor, megállítja élet, s elgondolkodik: mi végre, és miért, hogyan ...
Aztán vagy felismeri, vagy túllapoz és csak a film végên esik le neki...
De miért csak akkor, mikor hiábavaló bármi szembesülni, ha megtehetnénk bármikor?.