Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Férfi és nő-ezoterikus féligazságokban

A spirituális ébredésnek árnyoldalai is vannak és megfelelési kényszereket okozhat. 
Annyi hangzatos írás van arról, hogy milyen az igazi nő (és férfi is), s hogy ez miként érhető el, hogy az már szinte szomorú. 
Azért az számomra, mert egyrészt tolják azt az igazságot, hogy legyen önbecsülésed nőként, ismerd értékeidet, ne alkudj meg a rosszabbal, meg légy önmagad, szexi (hatásvadász?.), hogy ebbe mennek tönkre azok, akik nem érik el, vagy épp ettől szenvednek a férfiak, mert párjuk annyira nő és férfiasan megáll, hogy már szinte nincs is szüksége férfira. 
Másrészt: ti férfiak miben tudtok hozzájárulni ahhoz, hogy egy nő ragyogjon?-erről is zengtek már ódákat és ez sem igaz így, hogy az ő felelőssége. Dehogyis!
Mondhat egy férfi bármit annak a nőnek, mennyire csodálja, ha a nő nem hiszi el, mert annyi sérülése van már, hogy az istenért sem látja meg magában a csodát.
Szerintem: kell tudni apróságokkal meglepni magát egy nőnek, kell a párjának is figyelmessége, és kell, hogy olykor kilépjen az anya szerepéből, kislányból felnőtt nővé érjen,... ha kell fogynia, akkor mozogjon, ha slampossá lett, vásároljon ahogy teheti, mikor mire van szüksége...
Szerintem a mostani kirakat világ nem segíti ezt a folyamatot és nem véletlen van annyi unisex ember is, meg boldogtalan párok, szinglik is.
Igenis vannak szerepek, amiket felveszünk az életben, és ha egy nőből anya lesz, akkor rutinosan kezdi társát is "nevelni" észrevétlen, de ez nem feltétlen káros. 
Csak az, ami szélsőséges. 
53597365_1080658485452519_8716883641902301184_n.jpg
Akkor pedig a férfi ne keresse a bájos, naiv kislányt párjában, mikor ezer más dolognak kell megfeleljen...: legyen szexistennő, szakács, jó anya, dolgozó, barát, stb...
Szerintem az a baj sokszor, hogy azt a részét keresik a férfiak a nőknek, ami épp nincs jelen. És persze lehet tenni előhozni, de nem tud egy nő sem olyan váltásokat a férfi kedvére, amit elvárnak tőle.
Persze bizonyos szempontból ez férfiakkal szemben is zajlik. Csak a nők szerepeiket sokkal komolyabb intenzitással élik meg, érzelmileg jobban kimeríti őket, mint fizikailag is.
Az a nagy vágy, hogy mi az igazi, s hogy legyen az bárki -ha el is érhető-, nem marad úgy végleg, sőt...állandó hiányt generál.
Régen az emberek nem csináltak ezekből akkora ügyet, éltek ahogy, s persze nem voltak tökéletesek egymással sem, mindig létezett félrelépés, vágyódás...
De az sem tesz jót, ha állandóan próbálunk megfelelni és megfeleltetni magunkat, társunkat is valami eszményinek, vagy túlkombináljuk a dolgokat.
A NŐ akkor érik nővé, amikor le tudja vetni gátlásait, amikor elérkezik oda, hogy nem akar elvárásoknak megfelelni, amikor mer önmaga lenni és elfogadja magát.
Átlag, épp ez vonzó a férfiaknak. Csak azt nem tudják, hogy amikor ilyen nővel kerülnek kapcsolatba, akkor nem fog működni az elvárása a hagyományosra, mert azt a nőt már nem fogja sarokba rakni, meg kalitkába, mert az a szabad nő nem lesz a tulajdona, nem is akar mást, mint jól érezni magát. Ha ezt nem veszi észre a nő saját magán sem, és változni kezd, akkor ismét szerepekben találja magát és vagy tetszik neki, vagy frusztrálni fogja.
Ezért én úgy gondolom, ha van egy bizonyos probléma, akkor azt tárja fel mindenki magában, vagy lapozzon és próbálja élni életét egyszerűségében, mert minél több az információ, annál töményebbek az elvárások is.
Igazi vagy sem: ne ezen legyen a fókusz, hanem azon, hogy vannak hibáink, de ezekkel együtt akarjuk egymást támogatni, szeretni és akkor nincs akkora nyomás a kapcsolatokon sem.