Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Konkrétumok nélkül spirituálisan

A spiritualitás olyan kézzel nem fogható bizonyosság, aminek nincs konkrét oka, magyarázata, csak valamiféle jelekben mutatkozik meg, terelgetésben, amelyek kimenetele lehet nagyon pozitív is, olykor pedig évek múltán derül ki, hogy fájdalmas, nehéz, mégis arra kellett menni. Miért?.
Ekkor kezd el ember keresni, miért jut a csalódás, fájdalom, mi mindennel küzd az ember életében és valami kapaszkodót keres, mankót, tanokat ahhoz, hogy 'bebiztosítsa magát'.
Ez nem hiba, ebben is kiteljesedik a feladata, tapasztalva jut el saját igazához valamely úton.
A vallások kordában tartják a népet, a tömegek ópiuma, mondj le mindenről, tűrd a szegénységet, irányítható legyél gazdaságilag, imádkozz, legyen hited a jobbra és elnyered méltó jutalmad odaát...-ezt mondják az uralkodók, a papság, akik halmoznak..., de nem mindegyik, hisz némelyek lemondásban élnek. 
Lényegében ezen kívül magadon kívülre helyezik a hangsúlyt hit ügyben, vagy túlságosan elmélyülten befelé, mint ahogy azt az ezotéria is teszi különféle ágazataival.
Ha már kimerítetted azt, amibe bonyolódtál, amiben nagyon hittél és elgondolkozol, akkor rájöhetsz, hogy a bölcsek azért javasolták, hogy ereszd el az ösvényt, a tanokat, ne keress mindenben jeleket, mert függésbe kerülhetsz és szinte 'üldözési mániád' lesz és arra megerősítések, amit nem akarsz, amitől félsz, ami volt már egyszer, többször és lám igazad lett...
Igen, mert ami nem semleges az hat rád.
Nem mindig az ember dönti el, mivel legyen dolga, ezért tapasztalhatja a pozitív gondolatok hatalmát, a teremtési képességét is, de egy ponton túl ez is megdől. Csak lehet, hogy nem vesz róla tudomást...
Az egyszerűségben rejlik a szabadság; az igazi kapcsolódás a transzcendenshez: amikor a vezettetés és a jelek nem azt sugallják, mekkora megmentője vagy másoknak (mert ez is karmát termel), hanem csak ha van rá ok, teszel általuk, ha nincs semmi jel, nem kutatod folyton, elvagy és éled életedet. Úgyis azt kapod csak, ami tanít téged is. 
Minden erősséged a gyengéd is, ezért könnyen visszaélhet bárki- akaratlanul- a szándékaival, tudásával.
A legtöbb szenvedés valami ilyen jellegű karmából ered, amikor beavatkozott az egyén valahol, valamikor, és nem kellett volna, vagy önös érdekeitől vezérelve tette ezt.
Ezért nem szabad olyan következtetést levonni, hogy a szenvedés jogos mindenkinek (lehet, hogy azért van ott benne, hogy másokat tanítson jelenléte), és mikor követné el bárki bűneit, ha nem lennének rések?. Azok meg vannak, mert mindenféle szintű, tudatú, feladattal megáldott egyén kószál a térben...
Hogy jogos-e vagy sem bármi, nem kell itt eldönteni, hanem téged mér meg az, ahogy viszonyulsz egy szenvedőhöz. Terheitől nem feltétlen válthatod meg, de tehetsz valamit, ha arra van dolgod.
A tiszta spiritualitásban nincs konkrét útmutatás, egyszerűen éled, amit...
Útmutatás is adatik: önismerettel lehet felismerni azt, hogy miért kapsz olyasmit, amit..., de hogy meddig és merre mész tovább az a te felelősséged, felismerésed, hited függvénye.
Nem lesz könnyebb sem a vallásos hittől, sem az ezoterikus ismeretektől egy krízis, mert megküzdeni és megérni a fejlődésre akkor is neked kell.
Boldog az az ember, aki a helyzetekhez képest látja azt, ami jó lehet benne, mert az olykor lemondás, alázat és belátás eredménye..., ez pedig nem mindig könnyű egyénileg, mert a szituációkban néha azt kell látni, mi a jó másiknak/másoknak, akkor is, ha az nem menti meg őt sem feladatoktól... Ezt kiterjesztheted személyes kapcsolataidra, munka ügyre, bármire..., mert mindegyikben élhető.
Ha túl sok időt töltesz az állandó megfigyeléssel, akkor elvesztegeted a drága időt, mert azt hiszed: uralod a dolgokat, többet mit ne.m kérsz...
Próbálj csak alkalmazkodni a tenni valókhoz, hozd ki a legjobbat, és éld meg az életed tartalommal! A lényeges az lesz, mi mindent hagysz másokban-bár lesz, aki nem érti..., majd eljut ő is oda, csak tegyél jól.
Jól tenni nem azt jelenti, hogy elvárások szerint. Az Univerzális mérce az, hogy ne tegyél olyat mással, ami neked is fájna, ill. főként ne árts!
De...ne légy életellenes-ez a legfőbb tétel!
Minden más, másodlagos...például kiléphetsz munkából, elhagyhatsz társakat, családot, gyermekként elfordulhatsz szüleidtől, ez még nem ártás, csak akkor, ha azt olyan módon teszed, hogy közben bosszúsan, lejárató módon, indulattól vezérelve, gátlástalanul teszed.
Úgyis arra fogsz menni, amire szükséged van megélni. Hogy mit tanít a szitu, azt majd megkapod következményként. Ezt nem ítélheti meg ember.
Persze szenvedhet ettől bárki, mert mi lesz vele, mi lesz a céggel, a gyerekeivel, a kapcsolattal..., de a probléma megoldás lehet a te dolgod is ezáltal, és valószínű nem feltétlen kell annak lennie, ami kézen fekvő, ami egyszerű, amihez ragaszkodsz, ill. ami a társadalom rögzülései szerint normális.
Az ember ezért érzelemitől átitatva nem látja a törvényszerűségeket, befolyásolt döntéseiben, az őt ért hatásokban, de minden egyes állapotban van felismerni valója.
Próbáld a spirituális élményeidet spontán használni.
"Ne ítélkezzetek, hogy felettetek se ítélkezzenek!...amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni."-Máté E. 7:1-2.
Ez az ok-okozat törvénye, a "ki mint vet, úgy arat" karmikus magyarázata.
Ezért a vallás nem ítélni való, ha valakinek az az útja, de annak lényege önmaga fegyelmezése, nem pedig mások kritizálása. Az ezoterikus ismeret pedig szintén önfegyelmet kíván, és komolyabb felelősség tudatot!
52671496_2787007274644525_9115210586949419008_n.jpg
Akiknek mély a hitük, azok észreveszik a spirituális szimbólumok közti hasonlóságokat és jelentésüket, azt is, hogy mikor elég, és miért nem jó előre tudni...
"Ha lényeg feledésbe merül, a rítusok kerülnek előtérbe.
Ha a spirituális gyakorlatunkat főként rítusok jellemzik, külső megnyilvánulásunk fontosabbá válik a belső megtapasztalásnál.
Ha pl. a megvilágosodás reményében meditálsz, akkor az, hogy mennyi ideig meditálsz, nem olyan fontos, mint az, hogy a gyakorlataid által milyen mértékben változtattad meg szíved, emberi kapcsolataidat."-Haemin Sunim.