Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tiltás vagy motiváció

Vannak emberek, akik elítélnek másokat, mert élvezik életet, szexet, alkoholt, akármit...s közben megfigyeltem sok családot, hogy akinek baja van pl. az itallal (gyűlöli, mert szülei ittak), arra hat a dolog, nem tudja uralni magát, kordában tartani, és más módon, de belőle is kitör valami olyan, amit elítélt. 
Ua. ezt látom amikor valaki a prostikat utálja, és megítéli, mert közben meg rosszlányokra vágyik, vagy ha nő, akkor nem élvezte sosem a kapcsolódást, s nem meri megélni társával sem. (egyik szélsőségből másikba esnek a jelenségek)
Olyat is láttam, hogy valaki sportol, mert az fegyelem és erő, miközben ezt nem önmaga legyőzésére használja, vagy sikert elérni, hanem mások előtt megjelenésével tiszteletet parancsolni, ill. elnyomni vele a gyengébbeket.(nem általánosítok, csak tapasztalásokról írok)
Mondhatnék bármi mást, ám a törvény az, hogy amit nem tudsz uralni, azt elfojtod, megítéled, ellenállsz, s elragad magával.
53720088_1083018068549894_8702361906502959104_n.jpg

"Aki ismeri az erényt, nem ér fel azzal, aki szereti is azt. Aki pedig szereti, nem ér fel azzal, aki gyönyörűségét is leli benne."-Konfuciusz.
Akinek egyikkel sincs baja, azt meg sem érinti. 
Pl. mondhatnánk, hogy utáljuk a drogot, de mivel nincs dolgunk vele, csak tudomásul vesszük, hogy mások élnek vele, de mi sosem tennénk.
"Az ember naggyá teheti a törvényt, de a törvény magától nem fogja naggyá tenni az embert."-K.

Ezt próbálta Buddha hangsúlyozni, hogy a semleges állapot ezt jelenti, mert a szélsőséges gondolatok teszik az embert ösztönlénnyé.
Ezért nem mondta, hogy legyen bárki aszkéta, vagy ne éljen szexuális életet, stb..., mert aki azt válassza, hogy sanyargatja magát (betartani valamit), annak a hajlamot kell féken tartani csak, és lám mennyi példa van arra, hogy mivé fajulhatnak a tiltások.
Normálisan kell használni mindent, élni mindennel és akkor nem az ural minket. Ezt általánosan elmondhatjuk a technikai vívmányokra is, bármire...
Valami ilyesmit jelent a középút.

A lényeges pedig az lenne, hogy a fókuszt nem tiltásra és ítéletre kellene helyezni, hanem valami ösztönzőbbre, mások -és saját magunk!- képességeit erősítve.
"A nemes ember csiszolja másokban a jó tulajdonságokat, és nem mélyíti el másokban a rossz tulajdonságokat. A közönséges ember ezt éppen fordítva csinálja."-Konfuciusz.