Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tudatszintek-hierarchia-egység...

Eredet fényképe.
Eredet fényképe.
Eredet fényképe.
Eredet fényképe.
Tudatszintek-hierarchia-egység...-gyakorlatban:
a rendszerek hierarchikusak, mint ahogy a tudattágulás is az.
Amikor az ember tapasztalása kipipálva valamiről, akkor tud tovább haladni, "beavatódni" újabb ismeretekbe.
A piramis bizonyos rezgéssel láttat, ezek pedig csakrák, bolygók, minőségek, hangok, kristályok, stb működnek. (kérlek, nézd meg a képeket és értelmezd)
Az asztrológia tanában azt mondják, a képlet nem mutat tudatszintet,s nem is tud minden szinten mindig magasan rezegni senki.

Ez azt jelenti, hogy azért nincs garancia semmire -bárhogy elemzünk eshetőségeket, vagy vannak, kik oldani igyekeznek, más módon akarnak irányítani, elkerülni, ecetera-, mert az nem látszik sehol és nem lehet kiolvasni, hogy fog dönteni valaki adott szituációban, milyen elkerülhetetlen karma terheli, ill. szabad akarata lévén milyen tapasztalás szükséges élettervének kibontakoztatásához.
Ezért kell belátás, alázat, megbocsátás, stb, mert nem tudni kivel mi fog történni, bárhogy is akar tudni.
A piramis szintjei adják megélések során az 'aha'élményt, bizonyságokat, s teljességet, akkor azt élve abban merül ki a megismerés,fejlődés. Ezek a tudat egy-egy aspektusai, amikről tudomásunk lehet.

Az Egy élménye a Mag, középpont. Ekkor látni rá a piramis struktúráira, milyenségekre, az érme oldalaira (=relatív igazságokra), s akkor tud Teljességet megélni ember. Ez a gömb, ebben tud kerek lenni a tudatosság, vagyis a piramis hierarchiái a gömbben vannak. De ahogy az áramlás a létezés feltétele, úgy a hierarchiák szintjei is kapcsolatosak az egésszel. Vagyis a piramis szemléltethető a gömb egységében. Egész és Séth-szedhető darabjaira-ezek alkotják az emberi élet összetevőit, a tudati villanásokat. (ez a Nap-Hold, vagyis férfi-nő, bal-jobb, múlt-jövő, fent-lent, kint-bent, tudatos-tudattalan, jin-jang...)
Ekkor érteni mit jelent a makro- és mikrokozmosz...-ami nagyban, az kicsiben itt lent...

Lehetne ezt ragozni hosszasan a piramisok lépcsőzetes felépítéséről (egyiptomi, maya...), vagy a Sri Yantra mit jelent, vagy akár a kozmikus jelképekről, mint amiket a Szent Koronán, vagy éppen a buddhizmusban megtalálhatunk, vagy a kehely, Grál mit jelent, a nőelvűség, a tantra, az Egység, és mit tud megvilágítani bennünk a felébredés a tudatba előhívva, de ezt mindenki járja végig maga, ahogy érzi....
Arról pedig már írtam, hogy a Nap miként megy útján, s miként vonul utána spirálisan minden, ezt vezesd le emberi mértékre, és akkor érted a csakráid működését, amit hangolhatsz te nagyon, de a feladat megoldásáig visszaáll automatikusan minden, hiszen ez belső munka, mikor mi szólít meg...
Találni videot, hogy legyen képed erről: http://taltoskiraly.hu/content/bemutató-lapokból-szent-korona-naprendszer

A Zen is körben ábrázolja a felébredést, ill. az asztrológiai is körben rajzolja ki, mintha az égbolt lenne levetítve a születés pillanatában, ezért olvasható ki belőle életút, milyenség,stb… A védikus, és kínai másként teszi...(kínaiban lépcsőzetesen vezethető születéstől, szülői mintáktól, nagyszülők, stb, ill. hogy milyen szerepekben miként nyilvánul meg valaki...), a védikusban a téglalap 2d-s síkban mutatja az összességet...
Ezért van jelentősége a koncentrált tudatosságnak, mert akkor tud egymást kiegészítve, harmonikusan működni bennünk isten az energiákkal...(Zen kövek)
Kihagyni nem tud állomást senki. Aki a felesleges köröket levágja, annak van a tarsolyában pislákoló ismeret, valami dereng és az ad képet arról, amiről fogalma tud lenni.

A tudati tágulás az, amikor egy-egy szintet meghaladva újabb látásmódra van lehetőség.
Ez pedig azt adja, hogy amiről van már tudatosság, megélte az egyén, az nem veszik el, tehát rálát az 'alatta lévő szintekre' a tapasztaló.
A szükséglet piramis kifejti azt, hogy az ember boldogulása létfeltételekhez kötött.
Amikor Maslow megtoldotta a transzcendens sík élményével, akkor gömbszerű érzése volt, Egység mindennel, istennel, kiszakadva a létforgatagból. Ez lett a személyen túli, vagyis transzperszonális pszichológia alapja.
Az elmélet azonban megbukik egyeseknél, magyarázat nélkül...-Gandhi, Teréz anya is olyan lélek volt, aki úgy tudott kiteljesedni, hogy semmi szüksége nem volt önmegvalósításhoz lépcsőkre. Miért? Mert már volt benne részük és az elhivatott lelkek nem magukért igyekeznek tenni, hanem mindenki másért.

Egyik sincs a másik nélkül, vagyis ahhoz, hogy globális rálátás képessége legyen az embernek, ahhoz elhivatottan meg kell járnia az utat, be kell avatódjon ismeretekbe, mert a tudatlanság kizárja ezt a törekvést.
A szabad akarat a szabad gondolkodásra való képesség. A megismerés pedig segíti a fejlődést és elhagyni mindazt, ami nem szolgálja már utat, karmáit az egyéneknek.
A kifejezés, miszerint objektív látásmód szükséges, az egy felülnézet, az gömbszerű, amikor pedig analizálunk, a szubjektum érzései, gondolatvilága éli a szitukat, az meg piramisban van, vagyis amit érzek, gondolok, az rezeg az Egy síkján valahol, azzal van épp feladat.
A személyesség, az ÉN VAGYOK!- az nem lát túl önmagán, mert éppen az a dolga, hogy önmagát beteljesítse valami módon a fizikai síkon; a transzperszonális VAGYOK, AKI VAGYOK!-az nem határozza meg "ki vagyokságát", s az sem határozza meg őt, hanem felismerte, hogy ő lélek, isten szikrája, része, mely különböző módon nyilvánul meg mindenkiben.

Ezért nem lehet csak egyik síkon élni a polaritások világában, hanem az a jó, ha mindent megél az ember (na nem egy életen belül kimerítve), és ez mélységekkel is jár, de ha inkarnációs sorozatokat látunk, akkor egyik élet szenvedése kiegészül a másik élet könnyed megéléseivel.
Ezért lehet bajunk társunkkal, hivatással, gyökereinkkel, kifejezés módunkkal, bármivel, lehet belőle fejlődni és megérteni a szintézist, hiszen nem tiszta lappal érkezünk-e világra. (ezért nem jó összemérni erősségeket és gyengéket osztályozva, hiszen mindenki jó valamiben, és van, mit kell fejleszteni)
Mindenki érezhetné a Teljességét, ha látná, hogy mi volt valaha valamely életében -de akár mostaniban is-, most hol tart és micsoda erők működtetik ezt a komplex világot, melynek részese.
Ekkor tud az ember boldogan viszonyulni -felismerni kicsiny mivoltát, mely nagy dolgokra is hivatott lehet-, és alázattal lenni a Mindenség törvényei előtt, hiszen részese, nem lehet tőle független...